2015. május 4., hétfő

Első fejezet.

Mikor is? Ha jól emlékszem még 1595 nyarán tűntem el, egy hagyományos vadászaton. Vagyis csak a családom számára tűntem el. Az egész országban nagy felbolydulást okozott. Fiam aki a trónt örökölte volna tőlem, az egyik alkalommal életét veszítette.  Teljesen összetörtem hiszen még csak 30 éves voltam, a királyságomban béke honolt és engem "fogva tartanak". Egy öreg mágus volt az aki idehozott, mondván nekem és az unokáimnak kell majd egy próféciát megakadályoznunk.Eleinte nem hittem neki, majd mikor 60 év múltán sem öregedtem rájöttem, mindvégig igazat beszélt. Már azt sem tudtam, hogy mi történik odakint, hiszen elzárva tartott. Egy szép napnak nem nevezhető napon, egy fiatal 25 év körüli fiút hozott le hozzám.Majd eltűnt.  A fiún látszott hogy meg van ijedve.
-Mit keresek én itt? holnap lesz a koronázásom. Anyám halálra fogja magát aggódni.-kezdett el dühöngeni.
 -Ki vagy fiam? -kérdeztem nyugodt hangszinben
- Lee Jinora és Choi Joonho elsőszülött fia, a koronaherceg Choi Minho.- húzta ki magát. Tekintete tiszteletet parancsolt és megkövetelte a tiszteletet. Olyan volt mint én fiatalon. Elnevettem magam.
-Mond Minho tudod e ki vagyok? -álltam elé
Alaposan végigpásztázta az arcomat, mire szemei elkerekedtek.-Az nem lehet! Nekem azt mondták, hogy egy vadász balesetben meghaltál.-kiáltott fel.
-Bár csak így lenne. De gyere fiam majd elmesélek mindent. Kitudja meddig leszünk együtt.- nevettem majd leültünk. Eleinte szkeptikusan fogadta az egészet, de csakhamar rájött nekem van igazam. Fiatal kora ellenére, igen erős és jártas a harc művészetekben.Így telt el újabb 40 év, és ekkor jött Kibum. Ő inkább inellektuálisan volt fejlett, de ha kellett a nyers erőt is tudta használni. Így hárman igazán érdekes volt már a helyzet. Kibum és Minho hiába a közöttük lévő 40 én, úgy veszekedtek mint az óvodások.Igaz a barlangból már kiköltöztünk Az én eltűnésemtől számítva 130. évben jött Jonghyun. Ekkor jöttem rá, hogy az unokáim akik idekerültek mind október22.-én születtek. Pont mint én. az évek lassan emésztettek fel engem legalábbis. A fiúk a próféciáról nem tudnak. Gyáva voltam elmondani nekik. De én azért megtudtam, hogy a farkas akit említ Fenrir és annak leszármazottai. Igen népes tárasággal lesz dolgunk, úgy érzem.Néha felvettem a kapcsolatot a harcosokkal, akik bár nem voltak halhatatlanok megígérték, hogy amikor eljön az idejük leszármazottaik segíteni fognak nekünk. Néhány boszorkányt s megkértem a segítségre. Szerencsémre igen segítőkészek voltak. Bár ezt elmondhatnám az én leszármazottaimról. Egész nap csak veszekedtek, és mindez rosszabb lett mikor az alig 17 éves Lee Taemin is csatlakozott hozzánk.Egyenes ági leszármazottamhoz képest cseppet sem hasonlítottunk. Makacs volt és önfejű. Mind egyikőjükön túl tett. Igen nehezemre esett összetartani őket.
- Fiúk- üvöltöttem el magam mire mind ott termett előttem.- egy fontos dolgot kell elmondanom nektek üljetek le. Egyikőtök sem tudja hogy miért van itt. Ez igen egyszerű az én eltűnésem nem volt véletlen. Nekünk kell egy próféciát megakadályoznunk.
-Miről van szó? ha esetleg megmutatnád tudnánk értelmezni- szólalt meg egyből Kibum
- Csak egyszer mondom el. Jól figyeljetek. 
A fivérek harcolni fognak és megölik egymást, a nővérek gyermekei, bemocskolják a rokonságot. Kíméletlenség a világban, a paráznaság terjedőben - a balta és a kard korszaka-, a pajzsok megrepesztve- a szél korszaka, a farkas kora-, előtte a világ gondolkodás nélkül halad. Egyik emberben sem lesz könyörület a másik iránt!

-Ezzel most mit kezdjünk?-nevetett Taemin
-Még körűlbelűl kettőszáz évig semmit, vagyis a mágus aki idehozott mindenkit, ezt mondta. a farkasok kilétét már tudom, néhány boszorkány is segít, alakváltók és harcosok is lesznek a segítségünkre. Ha netán a sötétség előbb kezdi a mulatságot.
- Úgy érted mi a sötétség ellen harcolunk? -ekkor láttam Taeint elösszőr félni. Kibum mögé bujt és átölelte.
-Igen. Szóval készüljetek fel nemsokára megint költözünk. Egy fedél alá kell hozni a szövetségeseket.-jelentettem ki és otthagytam őket!